(Budapest) – A kormány által régóta elhanyagolt Magyar közegészségügyi rendszert felkészületlen állapotban érte a koronavírus-járvány kezelése, mondta ma a Human Rights Watch.
A Human Rights Watch a kórházakban igen rossz körülményeket talált: hiányzik a kézszappan és a kézfertőtlenítő, a helyiségek nincsenek megfelelően takarítva, az egészségügyi dolgozók és betegek megfelelő higiéniai ellátmánya és személyi védőfelszerelése hiányos, és nem áll rendelkezésre megfelelő számban egyágyas szoba a fertőzésgyanús vagy fertőzött betegek elkülönítésére. A kórokozók mikrobiológiai vizsgálatai nem kielégítőek, hosszú a várakozási idő az eredményre, és a kórházi fertőzésekkel és az azokból fakadó halálesetekkel kapcsolatos megbízható adatok és statisztikák hiányoznak.
“Az embereknek nem lenne szabad attól tartaniuk, hogy kórházba kerülésük esetén még betegebbek lesznek”, mondtaTom Porteous, a Human Rights Watch programigazgató-helyetesse “Noha úgy tűnik, hogy Magyarországot nem sújtotta olyan erővel az új koronavírus, mint más európai országokat, a vírus nem tűnt el és a magyar hatóságoknak sürgős reformokat és beruházásokat kell végrehajtaniuk annak érdekében, hogy a betegeket és egészségügyi dolgozókat megvédjék a fertőzéstől vagy az esetleges halálesetektől.”
2019 májusa és 2020 júliusa között a Human Rights Watch 24 olyan betegséget túlélővel és elhalálozott beteg rokonával készített interjút, aki vagy akinek a rokona az elmúlt években kórházi kezelés alatt fertőződött meg. A betegek közül hatan meghaltak. Történeteik fájdalmas tanúbizonyságot tesznek a közegészségügyi rendszer hiányosságairól, a koronavírus-járvány által láthatóvá vált és gyakran súlyosbított gyengeségeiről, valamint a kormány nem megfelelő intézkedéseiről. A 2018. évi hivatalos statisztikák szerint a kórházi fertőzések száma 15,151, melyből 541 halállal végződött. A valódi szám azonban valószínűsíthetően sokkal magasabb.
A koronavírus-járvány terjedéséhez a magyar kórházak hiányosságai is hozzájárulhattak. Az állami tisztifőorvos szerint július 12-ig bezárólag 1,062 beteg fertőződött meg kórházakban koronavírussal, akik közül 260 beteg meghalt. Ez azt jelenti, hogy az Egészségügyi Világszervezetnek július 15-ig Magyarországról jelentett 4,263 fertőzött eset és 595 haláleset 25 százaléka kórházban szerzett koronavírus eset volt és a kórházban szerzett koronavírus-fertőzéseknek közel 50 százaléka halállal végződött. Más közép-európai országokhoz hasonlóan, Magyarország hivatalos koronavírus-fertőzöttségi rátája viszonylag alacsony az EU többi részéhez képest. A Human Rights Watch által feltártak azt mutatják, hogy a magyar kormány nem tartja be a betegek és az egészségügyi dolgozók egészséghez való jogával kapcsolatos nemzetközi jog által előírt kötelezettségeit. Az egészséghez való jog kapcsán a kormányoknak biztosítaniuk kell a megfelelő higiéniai, egészséges munka- és környezeti feltételeket, valamint megfelelő intézkedéseket kell tenniük a betegségek megelőzése, kezelése és leküzdése érdekében.
Orvosok számoltak be személyi védőeszközök beszerzésének nehézségeiről, valamint a koronavírus-járvánnyal fertőzöttgyanús esetek kezelésével kapcsolatos iránymutatások és eljárások zavarairól. Orvosok és egészségügyi szakértők szerint a koronavírus szűrési kapacitása korlátozott, az emberek szűrése pedig nehézkes volt, ráadásul a fertőzésgyanús és megerősítetten fertőzött koronavírusos betegek nem voltak a kórházakban mindig megfelelőképpen elkülönítve.
Az első koronavírus eseteket március közepén erősítették meg budapesti külföldi hallgatók körében, akiket egy helyi kórházban helyeztek karanténba. A Human Rights Watch interjút készített egy karanténba helyzett hallgatóval, aki a távolságtartás és az elkülönítés teljes hiányáról számolt be. Azt mondta, hogy a mentőbe több más beteggel együtt helyezték, majd a kórházban két másik idegen emberrel volt egy szobában azt megelőzően, hogy megállapították végül a fertőzöttségüket.
A megfelelő személyi védőfelszerelés – így az orvosi maszkok, a kesztyűk, a szemvédő és védőköntös –, valamint a személyzet megfelelő képzésének és iránymutatásokkal való ellátottságának hiánya valószínűleg mind hozzájárult az egészségügyi dolgozók körében kimutatott magas koronavírus-fertőzöttségi számhoz. A kormány koronavírus Operatív Törzsétől kapott tájékoztatása szerint május végén 576 egészségügyi dolgozó tesztje volt pozitív – az összes ismert eset 14.8 százaléka. A kormányzati hatóságoknak össze kellene gyűjteniük és nyilvánosságra kellene hozniuk az egészségügyi dolgozók fertőzéseire és haláleseteire vonatkozó bontott adatokat, mondta a Human Rights Watch.
A magyar közegészségügyi rendszer évtizedek óta diszfunkcionális. Orbán Viktor miniszterelnök tízéves hivatali ideje alatt a közegészségügyet nem tekintették prioritásnak, jelzi ezt az is, hogy a bruttó hazai termék (GDP) csupán 5 százalékát fordították rá. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2019. évi jelentése szerint Magyarország 2016. évi közegészségügyi kiadásai a GDP 4.9 százalékát tették ki, szemben az EU 7.8 százalékos átlagával. A WHO szerint a magyar egészségügyi rendszer “krónikusan alulfinanszírozott”, mivel 2017-ben a közfinanszírozott rész csupán a teljes kiadások kétharmadát érte el. A magyarok zsebből kifizetett egészségügyi kiadásai ugyanakkor körülbelül 27 százalékot tettek ki, mely jóval meghaladja az EU átlagos 16 százalékát.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma – mely az egészségügyi kérdésekkel is foglalkozik – április 7-én egy olyan rendelkezést adott ki, mely arra kötelezte az állami kórházak igazgatóit, hogy országos szinten szabadítsanak fel 36,000 ágyat azért, hogy teret biztosítsanak a potenciális koronavírusos betegek számára. Ennek eredményeként koronavírusban nem szenvedő betegeket bocsátottak el úgy, hogy megfelelő alternatív ellátást számukra nem nyújtottak, ismét másoknak pedig már megtelt szobákat kellett megosztaniuk más betegekkel.
Május végén egy olyan esetben, amikor a hatóságok azt állították a betegnek, hogy potenciális koronavírusos betegeknek készítenek elő helyet, hét gyermeket és hét felnőttet egy távolságtartást lehetetlenné tevő szobába zsúfoltak, ugyanakkor legalább négy szoba egy gyermekek számára létesített kórház osztályán üresen állt. A Human Rights Watch hasonló eseteket dokumentált olyan esetekben is, amikor korházi fertőzésgyanús betegeket nem megfelelően különítettek el.
A koronavírus világjárvány Magyarországon régóta fennálló problémákat, az átláthatóság hiányát, valamint a magyar közvélemény tájékoztatásának akadályait állította középpontba, mondta a Human Rights Watch.
Az a március 30-án kiadott, veszélyhelyzetet elrendelő kormányrendelet, mely a kormánynak lehetőséget biztosított a parlamenti ellenőrzés nélküli rendeleti úton való szabályozásra, 15 napról 90 napra hosszabbította meg az állami intézmények számára az információszabadság iránti kérelmekre adott válaszadási határidőt. A veszélyhelyzet június 18-án véget ért és ezzel együtt véget értek a kormányrendelet rendelkezései is.
A kormányok kötelesek megvédeni a fertőzésektől az egészségügyi intézményekben dolgozókat és betegeket, valamint egészségügyi tájékoztatást, megfelelő védőruházatot és felszerelést kell biztosítaniuk a fertőzés kockázatának minimalizálása érdekében.
A magyar kormánynak sürgősen rendelkeznie kellene azokról a szükséges pénzeszközökről és forrásokról, melyek lehetővé teszik azt, hogy a közegészségügyi intézmények megfelelő felszereléssel, ellátmánnyal és személyzettel tudják biztosítani a legmagasabb szintű ellátást. A kormánynak javítania kell az egészségügyi intézmények felügyeleti rendszerén, valamint az egészségügyi intézmények higiéniával, fertőzés-ellenőrzéssel és fertőzésekről való jelentéstételi kötelezettséggel kapcsolatos rendeletek és jegyzőkönyvek betartásának felügyeleti rendszerén.
Végül, a kormánynak rendszeresen és átlátható módon, régiókra, településekre, kórházakra, életkor és nem szerint lebontva nyilvánosságra kellene hoznia a kórházi fertőzésekre és halálesetekre, valamint a koronavírus-fertőzésekre és halálesetekre vonatkozó adatokat, továbbá meg kellene erősítenie az esetek nyilvántartásának és jelentésének felügyeleti rendszerét.
“Üresen cseng Orbán minden olyan állítása, mely szerint a magyarokat védi akkor, amikor kormánya hagyja a kórházakat összeomlani, arra kényszeríti a betegeket, hogy a kórházba saját szappanukat vigyék be, és egyes esetekben még az ellátástól is megfosztja őket”, mondta Porteous.
“Az idegengyűlölő kampányok finanszírozása vagy futballstadionok százainak felépítése helyett a kormánynak a magyarok javát szem előtt tartva a közegészségügyi rendszerbe kellene fektetnie inkább.”
A megállapítások részletei alul találhatóak.
2019 májusa és 2020 júliusa között a Human Rights Watch 3 orvosszakértővel, valamint 24 olyan beteggel és elhalálozott beteg rokonával készített interjút, aki vagy akinek a rokona az elmúlt években kórházi kezelés alatt szerzett fertőzést. A koronavírus világjárvány kihirdetése óta a Human Rights Watch továbbá interjút készített két háziorvossal, egy orvosszakértővel és három, a járvány idején kórházban kezelt beteggel. 2019. augusztus 9. napján a Human Rights Watch részletes tájékoztatást kért az Emberi Erőforrások Minisztériumától a kórházi fertőzésekről, melyre a minisztérium október 7-én egy olyan egyoldalas levélben válaszolt, mely egyrészt a hatályos magyar jogszabályokra hivatkozott, másrészt a Központi Statisztikai Hivatal weboldára utalt.
2019 októbere és 2020 januárja között a Human Rights Watch három külön megkeresést küldött annak érdekében, hogy találkozzon az állami tisztifiőorvossal, valamint januárban öt állami kórháznak küldött megkeresést azért, hogy részletes tájékoztatást kapjon az alkalmazott eljárásokkal és iránymutatásokkal kapcsolatban, de egyikre sem kapott választ.
A kórházi fertőzések
A kórházi fertőzések – vagy más néven nozokomiális fertőzések – olyan fertőzések, melyeket a betegek a kórházakban vagy más egészségügyi intézményekben kapnak el az ellátás során és melyek a betegek befogadásakor a beteg szervezetében nem voltak sem jelen, sem kialakulóban. Az ilyen fertőzések akár a beteg kórházból vagy egészségügyi intézményből való elbocsátása után is megjelenhetnek. Ezeknek a fertőzéseknek a kockázata az intenzív osztályon a legnagyobb, hiszen a betegek immunrendszere legyengült, az orvosi eljárások, valamint az egészségügyi személyzettel és szennyezett felszereléssel való érintkezés megkönnyítheti a fertőzést.
Az alapvető személyes higiénia, a steril eszközök és feltételek, az elkülönítő szobák a fertőzött betegeknek és a megfelelő kórházi fertőzésellenőrző és takarító eljárások mind hozzájárulnak a fertőzések és halálesetek csökkentéséhez. Az Egészségügyi Világszervezet a kézmosást és a kéz sterilizálását tartja a védekezés elsődleges módszerének ezen fertőzések számának csökkentése érdekében.
A magyar születésű Semmelweiss Ignác volt az az orvos, aki az 1840-es években először kimutatta az orvosok kézmosása és a betegek közötti, valamint a gyermekláz-fertőzések és az anyahalál számának radikális csökkenése közötti kapcsolatot.
A magyar közegészségügyi rendszerben 2010 óta eszközölt változtatások az egészségügyi intézmények független ellenőrzésének, valamint az egészségügyi szakma minőségellenőrzési rendszerének gyengülését eredményezték. Az Orbán kormány a korábbi Egészségügyi Minisztériumot beolvasztotta az Emberi Erőforrások Minisztériumába, mely egyebek mellett a kultúráért, a sportért, az oktatásért, a szociális politikáért, valamint az egészségügyi ellátásért is felelős. A kormány feloszlatta vagy másokkal helyettesítette azokat a korábbi független intézményeket – így például az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot –, melyeknek az volt a feladata, hogy a közegészségügyet és a járványbiztonsági kérdéseket felügyeljék és ellenőrizzék.
Falus Ferenc, Magyarország korábbi tisztifőorvosa azt erősítette meg a Human Rights Watch-nak, hogy a közegészségügyi rendszer helyi szintről való állami központosítása jelentősen aláásta a minőségi ellátásban a fékek és egyensúlyok rendszerét. Problémát jelent az, hogy az ellenőrzési és végrehajtási mechanizmusok nem függetlenek egymástól.”
A közegészségügyi rendszer hiányosságainak nem kezelése, ideértve az alulfinanszírozást és a létszámhiányt, a betegeket kórházi fertőzések egyébként megelőzhető kockázatának teszi ki. Egy vezető magyar emberi jogi szervezet, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), valamint több orvosszakértő egyaránt arról tájékoztatta a Human Rights Watch-ot, hogy hiányzik annak is a független ellenőrzése, hogy a kórházak milyen mértékben és hogyan vizsgálják meg és jelentik a kórházi fertőzéseket.
A kormányzati Nemzeti Népegészségügyi Központ egyik vezető epidemiológusának becslései szerint 78,000 fertőzés volt 2015-ben annak ellenére, hogy a 2018. évi hivatalos statisztikák csupán 15,151 esetet jelentettek, melyből 541 halállal végződött. A TASZ szerint az a szám, mely első ránézésre 80 százalékos csökkenést jelenthet három év alatt, nem foglalja magában a fertőzés minden típusát, az eseteket pedig nem diagnosztizálják vagy rögzítik mindig helyesen.
Nehéz megbízható és érthető hivatalos adatokat szerezni. A kormány csupán 2019. novemberében tette közzé az egyébként megkérdőjelezhető 2018. évi adatokat, és azt is csak a Kúria TASZ perben hozott júniusi döntését követően. Hegedűs Zsolt ortopéd sebész és kórházi fertőzések szakértője a Human Rights Watch-nak elmondta, hogy még az egészségügyben dolgozó szakértőknek is komoly feladat a kormány statisztikai adatainak értelmezése, mely nehezen érthető kifejezéseket és táblázatokat használ.
A koronovaríusra adott válaszként bejelentett veszélyhelyzet során a kormány tovább korlátozta az információhoz való hozzáférést azzal, hogy az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény alapján benyújtott, közérdekű adat megismerésére irányuló igények kapcsán 15 napról 90 napra hosszabbította meg az állami hatóságok válaszadási határidejét. A kormány koronavírus Operatív Törzse a veszélyhelyzetet június 18-án feloldotta és ezzel együtt véget ért a válaszadásra biztosított meghosszabbított határidő is. A kormány Operatív Törzse ugyanakkor megtagadta a választ a független újságírók és médiaügynökségek legtöbb kérdésére.
A kórházakban nem hoznak megfelelő megelőző intézkedéseket
A közegészségügyi rendszerben régi probléma a megfelelő személyi védőfelszerelés – így az orvosi maszkok, a kesztyűk, a szemvédő és a védőköntösök –, valamint a megfelelő higiéniával és takarítással kapcsolatos iránymutatások hiánya. A nem megfelelő megelőző intézkedések közvetlenül összekapcsolhatók a magyar kórházi fertőzésekkel és szerepet játszhattak a koronavírus terjedésében is. A Nemzeti Népegészségügyi Központ vezető epidemiológusa 2019. áprilisában kijelentette, hogy a kórházi fertőzések 30-50 százaléka megelőzhető lenne. Egy másik kormányzati egészségügyi szakértő szerint az alkoholtartalmú kéztisztítószerek napi 8,1 liter / 1000 ápolás mértékű kórházi használata, bár lassan növekszik, mégis lényegesen alacsonyabb az EU 24 literes átlagánál.
A tisztifőorvos szerint július 12-ig 1,062 beteg fertőződött meg koronavírussal, mely betegek közül 260-an meghaltak. Ez azt jelenti, hogy az összes nyilvántartott fertőzés 25 százaléka kórházi fertőzés volt, melynek 50 százaléka halálhoz vezetett. Újságírói kérdésére válaszul a kormány Operatív Törzse arról számolt be, hogy 576 egészségügyi dolgozó bizonyult koronavírus pozitívnak, mely az esetek 14.8 százalékát jelenti. A kormány állítása szerint az egészségügyi dolgozókat hét naponta szűrték.
A Human Rights Watch kutatása a közegészségügyi rendszer hiányosságaival összefüggő olyan strukturális problémákat tárt fel a nem megfelelő higiéniai előírásokkal, az elkülönítéshez szükséges szobák és kórtermek biztosításának elmulasztásával, a személyes védőfelszerelés, valamint a szűrés hiányával kapcsolatban, melyek a koronavírus-járvány kontextusában még sokkal inkább riasztóbbak.
A higiéniai körülmények nem megfelelőek
A Human Rights Watch által megkérdezettek elmondták, hogy az állami kórházakban való tartózkodásuk során hiányoztak az alapvető egészségügyi cikkek és nekik, vagy családtagjaiknak kellett saját szappant, fertőtlenítőszereket és tisztítószereket a kórházba vinniük. A beszámolókból nyilvánvalóan megállapítható, hogy a kórházi higiénia és az infekciókontroll nem felel meg az Egészségügyi Világszervezet betegek ápolására vonatkozó alapvető követelményeinek.
A 19 éves Mária elmondta, hogy 2019 májusában szült egy budapesti kórházban, majd a szülést követően kórházi fertőzést kapott. Az első műtét miatt elfertőződött sebét követte a második műtét, melynek végén az orvos azt mondta neki, hogy klebsiella baktériummal fertőződött meg. Mária meghökkentőnek tartotta a higiéniai körülmények és a megfelelő egészségügyi ellátottság hiányát:
“A takarítónő ugyanazt a piszkos felmosórongyot húzta végig az összes szobán és ugyanazzal a ronggyal törölte le az éjjeliszekrényeket, mint amit a szobákhoz tartozó fürdőszobákban használt…. az ápolónők azt is elmondták nekünk, hogy az egyszer használatos cikkeket sterilizálniuk kell és újra fel kell használniuk, mivel a kórházban nincs belőlük elég ahhoz, hogy mindenkinek jusson.”
Ilona, akinek koraszülött gyermeke fertőződött meg egy soproni kórházban északnyugat Magyarországon 2019 márciusában azt mondta, hogy mind az egészségügyi dolgozók, mind pedig a betegek személyes védőfelszerelése hiányos volt abban a koraszülött csecsemőknek fenntartott kórteremben, ahol a kislányát kezelték.
Miután az első kritikus két hét gond nélkül telt el, Ilona kislánya hevesen hányni kezdett, mely a kórházi fertőzés egyik lehetséges tünete. Ilonának sikerült “némi nehézség árán” meggyőznie az orvost további vizsgálatok elvégzéséről, melyek végül megállapították, hogy lánya E.coli fertőzést kapott.
“Az orvos csupán azt mondta nekem, hogy ez egy kórházi fertőzés és elővigyázatosságból a kislányomat négyféle antibiotikumos kezelésben részesítette”, mesélte Ilona. “Másfél héttel később azt mondta nekem az orvos, hogy a kislányom e-coli fertőzést kapott. De hogyan kap e-coli fertőzést egy állítólag steril inkubátorban lévő csecsemő?”
Ilona aztán azt is elmesélte, hogy az ápolónők rendszeresen civil ruhában és védőruha nélkül tartotta a csecsemőket akkor, amikor az egyik szobából vagy kórteremből a másikba vitték őket. Hozzátette, hogy a többi anyával együtt rongyos köntösöket kaptak, melyeket 3-4 naponta, vagy néha csak még később cseréltek le, és soha nem volt elég cipővédő vagy papírtörlő.
Réka 56 éves élettársa egy budapesti kórház belgyógyászati osztályán elvégzett műtét után kapott Clostridium difficile baktériumfertőzést, melybe 2015-ben belehalt. Réka szerint a nyolc beteg által együtt használt vizesblokk körülményei nem voltak higiénikusask.
A Clostridium difficile baktérium a hasmenéstől egészen az életveszélyes vastagbélgyulladásig rengeteg tünetet okozhat. Emberi érintkezés útján terjed azáltal, hogy az emberek nem mosnak kezet vagy azáltal, hogy szennyezett/fertőzött felületeket nem tisztítanak megfelelően.
“Olyan mocskos és undorító volt…. Az úgynevezett takarító ugyanazt a koszos felmosót és rongyot használta a felületes takarításához és így az egyik szobából a másikba cipelte a baktériumokat. Amikor panaszkodtam a takarításra, fogta a WC kefét és elkezdte vele súrolni a fürdőszobacsempéket… Soha nem láttam azt, hogy a takarító személyzet fertőtlenítette volna a fogantyúkat, a kilincseket, vagy bármi mást.”
Réka elmondta, hogy a folyosón két WC volt, az egyik a nők, a másik a férfiak részére, mindkettőben két WC fülke volt, melyek közül az egyikre az volt kiírva ”Clostridium”. Mivel ellenben az a WC, melynek ajtajára semmi nem volt kiírva, élettársa kórházban tartózkodásának egész ideje alatt széklettel volt eltömődve, mind a betegek, mind pedig a látogatók kénytelenek voltak azt a WC-t használni, melynek ajtajára “Clostridium” volt kiírva. A WC-ben soha nem volt se kézszappan, se kézfertőtlenítő.
A 41 éves Bence elmondása szerint “szörnyű állapotok” voltak abban a budapesti kórházban, ahol Clostridium difficile baktériummal fertőződött meg egy életmentő műtétet követően 2015-ben:
“A kórházi osztályon két WC volt 30 ember számára és az is kb. 50 méterre a szobámtól. Sokunk gyomorproblémákkal küzdött és nagyon gyenge volt. A Hepatitis A fertőzött szobatársam több alkalommal piszkította össze magát azért, mert nem tudott időben kiérni a WC-re, majd a ruháját a közös fürdőszobában lévő mosdókagylóban mosta ki.”
A 37 éves Linda elmondta, hogy kisfiát az északkelet Magyarországon található Miskolc kórházában hozta világra koraszülöttként 2013 augusztusában. A gyermek a kórházban szerzett Klebsiella baktériumfertőzést, melybe bele is halt.
A Klebsiella fertőzés igen ritkán jelentkezik egészséges embereknél, az egészségügyi ellátás során elsősorban azoknál a betegekre jelent különösen nagy veszélyt, akik lélegeztető készüléken vannak, intravénás katéterre, vagy hosszabb időn át antibiotikumos kezelésre szorulnak. A baktérium különféle egyéb fertőzéseket is okozhat, ideértve a tüdőgyulladást, a véráramú fertőzéseket, seb- vagy műtéti fertőzéseket és agyhártyagyulladást is. Linda elmondta, hogy a 32. héten beindult a szülés, maga a szülés rendben zajlott és a kisfiú az elvárások szerint gyarapodott, mégis váratlanul meghalt négy nappal később. A rendőrségi jelentés szerint a halál oka a fertőzések megelőzését szolgáló higiéniai körülmények hiánya, valamint a rosszul működő orvosi felszerelés kombinációja volt.
“Nagyon meleg volt, közel 40 fok, és a légkondicionáló nem működött. A koraszülött osztály összes ablaka nyitva volt, kívül pedig egy terasz volt, ahol az egészségügyi dolgozók dohányoztak. Az ápolónők semmilyen védőfelszerelést nem használtak, nem láttam, hogy kezet mostak volna és néhányuknak hosszú műkörme is volt. Amint azt az elvégzett rendőrségi nyomozás megállapította, az inkubátorok sem működtek megfelelően, az ápolónők nyitva hagyták emiatt az inkubátorok ajtaját, ezzel teljesen védtelenül hagyva a kisfiamat. Amikor feljelentést tettünk a rendőrségen orvosi műhiba miatt, csak akkor értesültünk arról, hogy nyolc másik gyermek is meghalt az alatt a négy nap alatt augusztusban.
Nincs megfelelő szűrés
A közegészségügyi rendszerben a kórokozók szűrése elégtelennek tűnik és hosszú a várakozási idő is az eredményre. Ha a kórokozókat nem azonosítják elég gyorsan egy hatékony és releváns kezelés érdekében, annak akár halálos következményei is lehetnek a betegre nézve. Mindemellett, a szűrés hiánya növeli a fertőzés más betegekre való terjedésének kockázatát is.
Bence, aki közel nyolc hetet töltött kórházban egy műtétet követően kórházi fertőzés miatt elmondta, hogy kifejezetten kérte az orvosokat, hogy végezzenek további vizsgálatokat miután elkezdődött a hasmenése és a laboreredmény gyulladást jelzett, ám azt az orvos megtagadta, mert úgy gondolta, hogy hasmenése korábbi állapotához volt köthető. Bence elmesélte, hogy az antibiotikumoknak, amiket kapott nem volt semmilyen hatása és 30 kilót fogyott nem egészen három hét alatt. Csak akkor jött rá, hogy Clostridium difficile baktériumfertőzése van, amikor a barátnője útján megszervezte, hogy székletmintáját egy magánklinika megvizsgálja.
A Human Rights Watch által dokumentált egyes esetekben az áldozatok szerint annak ellenére semmilyen vizsgálatot nem végeztek el, hogy a kórházi fertőzés tünetei nyilvánvalóak voltak.
A 49 éves Miklós, júniusban került egy budapesti kórházba egy hegymászó baleset okozta sürgősségi gerincműtét miatt. Balesete során egyéb sérüléseket is szenvedett, mely között volt egy seb is, mely súlyosan elfertőződött.
“Többször megmutattam a sebet az ápolóknak, de senki nem törődött vele…senki nem végzett el semmilyen vizsgálatot és antibiotikumot sem adtak… Végül úgy jutottam antibiotikumhoz, hogy egy orvos barátom azt javasolta, hogy hívjam fel a háziorvosomat és kérjem meg őt, hogy írja fel az antibiotikumot, amit ő kérésemre meg is tett… egyre fertőzöttebb lett a seb és váladék is szivárgott belőle … a lepedőmet három napig nem cserélték, már sárga lett a piszoktól és a váladéktól, végül meg kellett műttetnem, hogy a sebet kitisztítsák.”
A 44 éves kétgyermekes Lilla 2016-ban egy délmagyarországi kórházban kapott el egy kórházi fertőzést egy sürgősségi császármetszést követően. Lilla elmondta, hogy a műtétet követően a gyomrába helyezett cső leesett a földre, egy nővér felvette a földről és egyszerűen visszatette a gyomrába. Még aznap éjjel Lillának magas láza lett, szédült és nagy fájdalmai voltak. Három napnyi súlyos fájdalmak és láz után az orvosok ismét felnyitották a sebet, hogy megtisztítsák a fertőzött részt. Lilla egy hónapig a kórházban kellett ezután maradjon egy nyitott sebbel, hogy azt rendszeresen lehessen tisztítani. Lilla elmesélte, hogy semmilyen tájékoztatást nem kapott arról, hogy kórházi fertőzése miatt szűrték volna és ezt a kórházi papirok sem említették. “Helyette az orvosok engem hibáztattak a fertőzés miatt mondván, hogy túlsúlyos vagyok és mocskos háztartást vezetek.”
Lilla még mindig szenved a kórházi megpróbáltatások által okozott egészségügyi komplikációktól. A kórház ellen jogi lépéseket tett és az eljárás jelenleg folyamatban van.
A kormány koronavírusra adott válasza: a kórházi ágyak kiürítése
Bár a koronavírussal összefüggő fertőzésekről és halálesetekről szóló hivatalos számok viszonylag alacsonyak, a hiányzó megbízható és időben szolgáltatott egészségügyi ellátásról szóló adatok, valamint a korlátozott számú szűrés együttesen arra engednek következtetni, hogy Magyarországon a koronavírus-fertőzések és halálesetek tényleges aránya sokkal magasabb lehet. Magyarországon a szűrés messze elmarad az EU átlagától, július 31-ei adatok szerint a szűrés aránya a harmadik legalacsonyabb az EU-ban.
Magyarországon a Nemzeti Népegészségügyi Központ feladata a szűrés felügyelete és ez a szerv hagyja jóvá a szűréssel kapcsolatos háziorvosi előterjesztéseket is. Mindazonáltal, egy budapesti háziorvos arról számolt be a Human Rights Watch-nak április közepén, hogy a fertőzésgyanús esetek szűrésre utalása bonyolult és nehézkes volt. Az orvos szerint néhány vizsgálati kérelmét egyszerűen figyelmen kívül hagyták. Több orvosszakértő és a média is arról számolt be, hogy számos esetben a kórházi ellátásuk során koronavírussal megfertőződött idősotthonok lakóit a kórházból való elbocsátásukat követően szűrés nélkül küldték vissza az idősotthonába.
Hasonlóképpen, a médiában megjelent hírek szerint az egészségügyi ellátásban, valamint az idősek otthonában dolgozók szűrése nem volt megfelelő.
A kormány, annak érdekében, hogy helyet biztosítson a koronavírusos betegek ellátására, áprilisban kiüríttette a kórházi osztályokat. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma, április 7. napján kelt levelében az összes állami kórház igazgatóját arra utasította, hogy 12 napon belül szabadítsa fel a rendelkezésre álló ágyak 60 százalékát – országszerte összesen 36,000 ágyat – anékül, hogy útmutatást nyújtott volna arra vonatkozóan, hogy hogyan szerveződjön meg a betegek részére az alternatív egészségügyi ellátás. A korábbi állami tisztifőorvos, Falus Ferenc, egy a HírTV-nek április 16-án adott interjúban a kórházi ágyak ilyen hirtelen kiürítését “viccnek” nevezte és kijelentette, hogy indokolatlan az összes kórházi ágyak 60 százalákának egyidejű kiürítése, mert ez sok beteget megfelelő ellátás nélkül fog hagyni.
Az érintett betegek tényleges száma máig ismeretlen, mert a hatóságok erről tájékoztatást nem nyújtottak. A Helsinki Bizottság non-profit szervezet elé terjesztett egyik ügyben egy rákos beteget bocsátottak el és küldtek haza áprilisban a minisztériumi utasítás nyomán alternatív ellátás felajánlása nélkül. A beteg állapota öt napnyi otthon töltött idő után rohamosan romlott és pár órával az után, hogy visszavitték a kórházba, meghalt. Médiahírek áprilisban több, folyamatos ápolást igénylő krónikus betegtől és beteg hozzátartozójától idézve arról számoltak be, hogy 24-48 órás határidejű értesítést kaptak arról, hogy hagyják el a kórházat anélkül, hogy bármiféle utasítást kaptak volna arra vonatkozóan, hogy magukról vagy családtagjaikról hogyan gondoskodjanak.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének egészséggel, valamint mélysegénységgel foglalkozó különmegbízottjai július 13-án nyilvánosságra hoztak egy olyan levelet, melyet még májusban küldtek a magyar kormánynak, aggodalmukat fejezve ki a kórházak kiürítésével, valamint annak az egészségügyi ellátásra szoruló betegek jogaira gyakorolt hatásával kapcsolatban. A magyar kormány azzal utasított vissza minden szabálytalanságra való figyelemfelhívást, hogy a különmegbízottak hamis állításokra alapozva “Magyarország támadásával pazarolják az időnket” és “hamis híreket terjesztenek”.
Lehetségesnek tűnik, hogy a koronavírusos betegek számára biztosítandó hely miatt a kórházi osztályok kiürítésére vonatkozó utasítás éppenhogy súlyosbította a fennmaradó osztályok túlzsúfoltságát, teljesen lehetetlenné téve így a távolságtartást. A Human Rights Watch két olyan emberrel is beszélt, akik májusban és júniusban voltak kórházban. Mindketten arról számoltak be, hogy ebben az időszakban a szobáikban több beteg volt, mint ahány betegre a szobák eredetileg ki lettek alakítva. Miklós azt mondta, hogy júniusban két héten keresztül volt egy budapesti kórházban egy öt betegnek fenntartott kórteremben, melyben azonban gyakran hat beteg is volt, ami a távolságartást teljesen lehetetlenné tette. Miklós azt is elmondta, hogy koronavírusra a kórházban nem szűrték. Hozzátette, hogy míg az orvosok maszkot viseltek, néhány ápoló egyáltalán nem.
A kormány emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségei
Magyarország számos olyan egyezménynek tagja, mely biztosítja az egészséghez való jogot, ideértve az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kultúrális Jogok Nemzetközi Egyeszségokmányát (12. cikk), az Európai Szociális Kartát (11. cikk), az EU Alapjogi Kartáját (35. cikk), a Gyermekek Jogairól szóló ENSZ Egyezményt (24. cikk), valamint az ENSZ Nőkkel szembeni Megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló Egyezményét (12. cikk).
Noha az egészséghez való jog nem garantálja a jogot ahhoz, hogy valaki egészséges legyen, garantálja a lakosság számára a meglévő ismeretek alapján lehetséges legjobb egészségi állapotot. Ebből fakadóan, a kormányok mindenkori kötelessége, hogy biztosítsanak egy olyan egészségvédelmi rendszert, mely egyenlő esélyt kínál mindenki számára ahhoz, hogy az elérhető legmagasabb szintű egészséget élvezze. A kormányok kötelessége továbbá az is, hogy olyan egészségpolitikát fogadjanak el, mely megkülönböztetés nélkül segíti elő az elérhető, kifizethető, minőségi egészségügyi szolgáltatás nyújtását. Ehhez szükség van tudományos és orvosi szempontból megfelelő és jó minőségű egészségügyi intézményekre, egészségügyi cikkekre és szolgáltatásokra és mindezek részeként képzett orvosi személyzetre, tudományosan jóváhagyott és le nem járt határidejű gyógyszerekre, kórházi felszerelésekre, biztonságos ivóvízre, valamint megfelelő higiéniai körülményekre.
Az Szociális Jogok Európai Bizottsága egy olyan nyilatkozatot adott ki, melyben világjárvány idejére az egészségvédelemhez való joggal kapcsolatban azt hangsúlyozza, hogy “minden lehetséges intézkedést meg kell hozni annak érdekében, hogy megfelelő számú egészségügyi szakembert alkalmazzanak, valamint azért, hogy a munkakörülményeik egészségesek és biztonságosak legyenek…. Ez magában foglalja a szükséges személyes védelmi eszközöket is.”
