(Brüsszel, 2023. január 11.) – Bár az Európai Unió és tagállamai 2023-ban megújították kötelezettségvállalásaikat a jogok tiszteletben tartása és védelme mellett, tartósan elmulasztották ezeket a kötelezettségvállalásokat a gyakorlatba átültetni – jelentette ki ma a Human Rights Watch 2024-es világjelentésében.
Az EU migrációs politikái halálesetek, kínzások és visszaélések sorzatához járultak hozzá. Az EU-tagállamoknak nem sikerült megbírkózniuk a marginalizált közösségek tagjai elleni támadásokkal és strukturális megkülönböztetéssel. Az EU nem tudott fellépni a jogállamiság tagállamok általi egyre erősödő megsértésével és a civil társadalom elleni támadásokkal szemben, valamint kettős mércét alkalmazott külpolitikájában.
„Aggasztó szakadék tátong az EU kötelezettségvállalásai és emberi jogi gyakorlata között, és ennek emberek fizetik meg az árát” – mondta Benjamin Ward, a Human Rights Watch európai és közép-ázsiai igazgatóhelyettese. „Ha az EU az emberi jogok iránymutatója kíván lenni egy zaklatott világban, akkor a gyakorlatban is előtérbe kell helyeznie a jogokat, nem csak emléletben a vonatkozó dokumentumokban.”
A Human Rights Watch 740 oldalas világjelentésének 34. kiadásában több mint 100 ország emberi jogi gyakorlatát tekinti át. Tirana Hassan ügyvezető igazgató bevezetőjében rámutatott arra, hogy 2023 nemcsak az emberi jogok elnyomásának és a háborús atrocitásoknak volt a következményekkel járó éve, hanem a célzott kormányzati erőszaknak és a tranzakciós diplomáciának is, melyért jelentős árat fizettek a megállapodásban nem szereplők emberi jogai. Az ügyvezető igazgató elmondta azt is, hogy ugyanakkor reményre utaló jelek is voltak, melyek egy másik út lehetőségét is felvillantották, és felszólította a kormányokat arra, hogy következetesen tartsák be emberi jogi kötelezettségeiket.
A határaira érkezők számának növekedése közepette az EU és tagállamai megduplázták az elnyomó és elrettentő intézkedéseket valamint a bántalmazó országokkal kötött szövetségeket. Úton az EU fele, több mint 2500 ember halt meg tengeren, ami rávilágított az EU hajómigrációval való megközelítésének halálos következményeire.
Az EU-tagállamok, köztük Bulgária, Horvátország, Lengyelország, Görögország, Magyarország, Litvánia és Lettország, jogellenes visszaszorításokat alkalmaztak az EU külső határain. Málta és Olaszország segítséget nyújtott líbiai erők számára a tengeri feltartóztatásokban, míg uniós intézmények Líbiába visszatérített migránsok és menekültek elleni visszaélésekben, köztük kínzásokban vállaltak bűnrészességet. Olaszország Albániával írt alá megállapodást az olasz hajók által a tengeren mentett személyek – köztük menedékkérők – Albániában való fogva tartásáról.
Az EU-ban folytatódott az aggodalomra okot adó demokratikus szabadságjogok hanyatlása és a civil társadalmi tér folyamatos szűkülése. Magyarországot és Lengyelországot továbbra is az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke alapján vizsgálták, mert a vonatkozó kormányok figyelmen kívül hagyták az uniós értékeket. Mindazonáltal, az EU tagállamai tartózkodtak attól, hogy határozott lépéseket tegyenek e két ország ellen, még az Európai Parlament és a civil társadalom nyomásgyakorlása ellenére is. Míg az októberi lengyelországi választások eredménye pozitív kilátásokkal kecsegtethet reformokra, az EU szerepvállalása továbbra is létfontosságú mindaddig, amíg az új kormány változást nem hoz – mondta a Human Rights Watch.
Az EU intézményei nem reagáltak megfelelőképpen arra az aggasztó tendenciára sem, hogy Magyarországon és Lengyelországon kívül más EU-tagállamok is indokolatlan korlátozásokat vezettek be a civil társadalommal szemben, köztük Görögország, Franciaország és Olaszország. Ehelyett, uniós szintű jogalkotási kezdeményezések, mint például a „demokrácia védelméről szóló csomag”, további aggodalmakat vetettek fel a hazai és külföldi civil társadalomra gyakorolt esetleges megbélyegzésekkel és bénító hatásokkal kapcsolatban.
A Hamász október 7-ikei Izraelben végrehajtott támadása és az azt követő gázai ellenségeskedést követően Európában megnőtt az antiszemitizmus és az iszlamofóbia. Az EU-tagállamok ezt követő reakciói azonban elégtelenek voltak, ráadásul még további diszkriminatív és sértő intézkedéseket is bevezettek az arabnak, palesztinnak és muszlimnak azonosított vagy tekintett emberekkel szemben, ideértve az alkalmazott szigorúbb bevándorlási gyakorlatokat is.
Az EU és az Európa Tanács jogvédő irodái a marginalizált közösségekkel szembeni fokozott diszkriminációról számoltak be, de az EU-tagállamok nem léptek fel az európai intézmények szintjén ezen aggályok kezelésére.
A júniusi uniós adatok azt mutatják, hogy 2022-ben 95,3 millió embert – a lakosság 21,6 százalékát – fenyegetett szegénység vagy a társadalmi kirekesztés, mely igen megnehezíti a jogok gyakorlását. Az előző évi magas inflációs ráták 2023 folyamán csökkentek, a megélhetési válság hatása pedig mérséklődött, részben kormányzati intézkedések hatására is. Az Európai Bizottság jelentése arra világított rá, hogy a marginalizált csoportok, így a hajléktalanok, a romák, a fogyatékkal élők és az egyszülős – elsősorban női – háztartások, akadályoztatva vannak abban, hogy jogaikat érvényesítsék az elengedhetetlen közszolgáltatásokhoz való hozzáférésben.
A kettős mérce növekvő alkalmazása az EU külpolitikáján is rontott 2023-ban. Becsületére legyen mondva, hogy az EU továbbra is támogatja Ukrajnát, és komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy orosz erők elszámoltathatóak legyenek az Ukrajnában elkövetett háborús bűncselekmények és egyéb súlyos jogsértések miatt az ország teljes körű inváziója óta. Ugyanakkor az EU gázai és izraeli konfliktussal kapcsolatos álláspontja nem tükrözte az összes fél által elkövetett bűncselekményekért való felelősségre vonást.
Az EU Tunéziával kötött megállapodása, amely a menekülteket és menedékkérőket fenyegető súlyos kockázatok ellenére pénzügyi támogatást ígért a migrációs együttműködésért cserébe, az egyre inkább tranzakciós diplomáciát példázza, ami a rövid távú haszon hiú reményében hallgatáshoz vagy bántalmazó kormányok támogatásához vezetett. Az EU vezető szerepet játszott az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Tanácsának kulcsfontosságú állásfoglalásaiban, de nem ragaszkodott a Líbiával kapcsolatos ellenőrzés megújításához, és nem támogatta az Etiópiával kapcsolatos elmarasztaló vizsgálat nyomonkövetését sem.
